John Irving: Fohász Owen Meanyért

Nagyon jó ez a könyv. Nagyon amerikai. Nagyon kisvárosi. Nagyon mesélős. Nagyon magasztos. Nagyon sokrétű.

Fontos szerepe van a regényben a barátságnak, a döntéseknek, a háborúnak (Vietnam), a bátorságnak és legfőképp a hitnek. A hit kialakulásának, átalakulásának, sőt, a hit olyan vetületei is előjönnek, amik nem feltétlenül az Istenhittel kapcsolatosak.

Irving remek figurákat teremtett, kiváló emberismerete van. Megvan a regényben az amerikai történeteknek az a groteszk, tragikomikus szelleme, ami több amerikai alkotásban is megjelenik. Többször jutott eszembe az egyik kedvenc filmem, a Little Miss Sunshine olvasás közben. Kőkemény dolgokról ír Irving tök komolyan, mégis az embernek potyognak a könnyei, de nem tudja pontosan, hogy a helyzetek komikumától vagy az emberi szánalmasságtól.

Az amerikaiak szeretnek hősöket teremteni, ábrázolni. Szerintem nem rossz ez. Tanítanak ezek valamire, és nem csak arra, amire elsőre gondolnánk. Owen Meany is egy ilyen pici hős volt, nagy gondolatokkal és nagy tettekkel. Érte való imádság ez a regény.

(Nem mellesleg tele van irodalmi utalással.)

10/10