Előző olvasmányom után (Vass Virág: Krásznájá Moszkvá...) sírtam a gyönyörűségtől, amikor ennek a könyvnek az első sorait, oldalait olvastam. A tévéből eleve kedvelem Kepes Andrást, az intelligenciáját, a finomságát, az időnként váratlanul, a semmiből felbukkanó vulgaritását, ami az ő stílusában mindig nagyon mulatságosan hat.
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, az ő hangját hallottam, ő mesélte végig a fejemben a történetet.
Igazából sok ilyen történetet hallottunk, olvastunk már. A magyar történelem elevenedik meg a lapokon a XX. század elejétől a végéig. Ami érdekesebbé teszi, az a három különböző sorból származó barát - egy paraszti, egy nemesi és egy zsidó famíliából származó fiú - párhuzamos útja. Hogy a háborúk és rendszerek, rendszerváltozások hogyan hatottak az ő és leszármazottaik sorsára.
A közepén egy kicsit untam is, mert mint írtam, hallottuk már százszor ezeket a történeteket és a történet közepe táján csak mesélt, mesélt, nem csillogtatta meg annyira írói eszköztárát Kepes. Az elején és a végén viszont annál inkább. Nem bántam volna, ha még olvashatok tőle több eleven és szép leírást, találó kifejezést, hasonlatot, mert nagyon-nagyon jól bánik a szavakkal. De azt is tökéletesen megértem, hogy nem akart túlzásba esni, mert pontosan ismeri a 'kevesebb több' elvet.A regény vége pedig… Egyrészt nagyon megható, másrészt nagyon sok bölcsesség villan meg benne, de semmiképp ne a Coelho féle bölcsességre gondoljunk, hanem arra a buddhista félére, ami nem hivalkodó, csak csendesen merengő.
Még mindig remeg a szám tőle.9/10
(Vass Virág meg menjen inkább pulcsit kötni :P Eric Cartman (South Park) után szabadon. )

5 megjegyzés:
na, kedvet csináltál, nagy kedvencem , csak amikor írnak, akkor félek elolvasni, nehoyg csalódjak. na de most!
Nem fogsz csalódni, ezt én garantálom :)
Én most fejeztem be a könyv olvasását. Nagyon egyetértek: valóban olyan, mintha Kepes András mesélne a füledbe. Gyönyörűséges, elgondolkodtató és megható. Az utolsó oldalak engem megríkattak. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Én befejeztem a könyvet és elkezdtem elölről olvasni, annyira tetszett, annyira nem akartam, hogy vége legyen. Biztosan többször elolvasom.
Sajnos most nem volt időm rá, hogy csak leüljek és elolvassam az elejétől a végéig. Kb. 1 hónapon keresztül olvastam, így néha elveszítettem a fonalat, hogy ki kinek a leszármazottja, kivel áll kapcsolatban. Úgyhogy most el kell kezdenem még egyszer az elejéről, hogy megértsem a végét, de nem bánom, mert ennyira jól ír, hogy élmény olvasni :-)
Megjegyzés küldése