2011. október 29., szombat

Kepes András: Tövispuszta

András, könyörgöm, írjon még sok-sok könyvet!

Előző olvasmányom után (Vass Virág: Krásznájá Moszkvá...) sírtam a gyönyörűségtől, amikor ennek a könyvnek az első sorait, oldalait olvastam. A tévéből eleve kedvelem Kepes Andrást, az intelligenciáját, a finomságát, az időnként váratlanul, a semmiből felbukkanó vulgaritását, ami az ő stílusában mindig nagyon mulatságosan hat.

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, az ő hangját hallottam, ő mesélte végig a fejemben a történetet.

Igazából sok ilyen történetet hallottunk, olvastunk már. A magyar történelem elevenedik meg a lapokon a XX. század elejétől a végéig. Ami érdekesebbé teszi, az a három különböző sorból származó barát - egy paraszti, egy nemesi és egy zsidó famíliából származó fiú - párhuzamos útja. Hogy a háborúk és rendszerek, rendszerváltozások hogyan hatottak az ő és leszármazottaik sorsára.

A közepén egy kicsit untam is, mert mint írtam, hallottuk már százszor ezeket a történeteket és a történet közepe táján csak mesélt, mesélt, nem csillogtatta meg annyira írói eszköztárát Kepes. Az elején és a végén viszont annál inkább. Nem bántam volna, ha még olvashatok tőle több eleven és szép leírást, találó kifejezést, hasonlatot, mert nagyon-nagyon jól bánik a szavakkal. De azt is tökéletesen megértem, hogy nem akart túlzásba esni, mert pontosan ismeri a 'kevesebb több' elvet.

A regény vége pedig… Egyrészt nagyon megható, másrészt nagyon sok bölcsesség villan meg benne, de semmiképp ne a Coelho féle bölcsességre gondoljunk, hanem arra a buddhista félére, ami nem hivalkodó, csak csendesen merengő.

Még mindig remeg a szám tőle.

9/10

(Vass Virág meg menjen inkább pulcsit kötni :P Eric Cartman (South Park) után szabadon. )

5 megjegyzés:

Zazálea írta...

na, kedvet csináltál, nagy kedvencem , csak amikor írnak, akkor félek elolvasni, nehoyg csalódjak. na de most!

szeee írta...

Nem fogsz csalódni, ezt én garantálom :)

Rozi írta...

Én most fejeztem be a könyv olvasását. Nagyon egyetértek: valóban olyan, mintha Kepes András mesélne a füledbe. Gyönyörűséges, elgondolkodtató és megható. Az utolsó oldalak engem megríkattak. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

kellus írta...

Én befejeztem a könyvet és elkezdtem elölről olvasni, annyira tetszett, annyira nem akartam, hogy vége legyen. Biztosan többször elolvasom.

tizenegy írta...

Sajnos most nem volt időm rá, hogy csak leüljek és elolvassam az elejétől a végéig. Kb. 1 hónapon keresztül olvastam, így néha elveszítettem a fonalat, hogy ki kinek a leszármazottja, kivel áll kapcsolatban. Úgyhogy most el kell kezdenem még egyszer az elejéről, hogy megértsem a végét, de nem bánom, mert ennyira jól ír, hogy élmény olvasni :-)